2012. máj. 6. 21:34 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!, hét tájban fehércsokis-karamellás kávés ébresztő, update 2000, bűnösen finom, és szervírozta mindezt az eltolódott bioritmusú (szabadnapon tíz előtt ki sem nyitja a szemét, ha mégis.. magunkra vethetünk) Hétfő nevű kicsi lányom. Aztán elolvashattam, hogy Péntek szerint azért jó, hogy vagyok, mert megtisztogatom a gyerekeimet, Csütörtök pedig meg tudja beszélni velem, amit szeretne (kivéva, ha hisztérikuan ordibál, hogy de most hova dugjam be ????????????!!!!!!!!!!!! a történet szereplője a porszívó, az eltűnt elosztó, és a legfőbb motiváció, hogy felporszívóz, de tizenöt percet kér a gépnél, én bele is mentem, de nem szaladtam azonnal a madártej mellől készüléket áram alá helyezni). Szerda biztosított arról, hogy nagyon szeret, ő és mindenki, és jó, hogy gondoskodom róluk. És kicsit lökte csak meg Pénteket, aki a közösen kiválasztott cserepes rózsát hozta, de nem szórodott ki az összes föld, és nem is mind a szőnyegre. Kedd pedig, némi presszió után kijött velem futni a reptérre (ő ilyenkor a bébiszitter, nem egyszerű, értem én). Szombat meg orrbagyűrt, megharapott, de végül megsimogatta a hajam, gondolom szeret ő is.
És az ilyen ünnepeket én is jól viselem.
2012. máj. 5. 21:51 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!
és a hasonlóan megkülönböztető ünnepek, nem az én világom. Miért kellene a pasimnak virágot venni, csupán a másodlagos nemi jelleg okán? Szerintem örvendezzen a kromoszómákon alapuló különbözőségeinknek minden áldott nap, még akkor is, mikor ezen kromoszómák miatt kissé haragban vagyok a világgal (ld. pms, vagy terhesség), mikor szintén nekik köszönhetően észak helyett délnek navigálok, vagy egyszerűen csak tíz lépésben (ok, megvan 15 is) tudok kiállni az amúgy teljesen szuperszónikus kocsibejárónkon, amiben van három erőteljesebb kanyar, némi szintkülönbség, és minkét oldalán jellemzően helyüket kb. npi jelleggel változtató tereptárgyak, úgymint támfal, alacsony, ennek a helye legalább adott, de néha esküszöm, nem látszik a tükörben, gumitégla rakás, amiből a srácok építkeznek, és mindig másképp pakolják vissza, talicska, vaseszterga, maradék terméskő... Különben ha nem néznek, nagyjából simán tolatok le, de ha az emberem ott van, na akkor legyen már megértő és toleráns, x kromoszóma, ugye. És semmi szőkeség.
A Valentin nap, az anyák napja is olyan csinálmány ízű. Mondjuk a kölkök által csinált papírszív alapú cuccoktól persze elgyengülök, de örömmel nyugtázom, hogy mifelénk nem szokás a műsoros megemlékezés, papírzsepi gyűrögetős, orgonaágás kis előadás. Az oviban családok napja van, és az előadás általában valami kis színdarab-féle népi játék. Az iskolában semmi sincsen. És egyáltalán, persze szeressenek olyannak, amilyen vagyok, de nem kell azért hálálkodni, mert ebben a mi kis házi cirkuszunkban a cirkuszigazgató-né szerepét éppen rám osztották. És leszek olyan jó hozzájuk, hogy én sem cipelem őket gyereknapon a nagyrétre, hogy kétszer annyiért hotdogot vegyek, inkább fagyizunk, körhintázunk kisebb tömegben, mikor mindannyiunknak jólesik. Amúgy azért a gyereknap nagyobb buli, ha menézek egy programmagazint. Lehet, hogy az anyák napjára is érdemes lenne gyárilag készülni? Lehetnének mondjuk masszírozós, lábfeltevős, néma csendben magam elé meredős helyek. (vagy elmehetnék pl. két kört futni?)Nem hiszem, hogy egy kitüntetett napon, és anyagi áldozatot nem kímélve, leggyakrabban halott, vágott virággal kellene a szeretet materializálni. Inkább szeressenek 364 napon át, és merjenek rám haragudni is. Persze rendesen vagyok szocializálva, és én is veszek majd anyukámnak virágot, ültetÁlló, piros muskátlit. De megvenném naptári kényszer nélkül is, mert tudom, hogy nagyon szereti.
2012. máj. 4. 21:50 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!Szóval öt blog. Ahol nincs 200 olvasó, naponta. Sejtelmem sincs, ezt honnan tudjátok. Azért megpróbálok 5 blogot összevadászni, ahol szoktam olvasni.
(Kikocs, és Cucka akkor most nem ér? Biztos több is az olvasó, meg Diusnál is ott vannak... Azért elmondom, hogy igen, Titeket olvaslak, és még nagyon szeretem az összes olyan blogot, ahol nagycsaládok életéből-életéről lehet olvasni. Ezeken át érzem igazolva a gyarlóságaimat, akkor is, ha más anyák vagy nem mennek tévés vetélkedőkre, vagy arról nem számolnak be. Mindig nagyon szorítok Diusnak, hogy rendben menjenek a dolgok náluk, elsősorban egészségileg. Kikocs és Cucka pedig mindig jönnek, hogy megborzolják a hajam, ha nekikeseredek. Részei annak a láthatatlan pókfonálnak, ami engem fenntart, és amit annyian, de annyian szőttök nekem szeretetből, hogy fel sme tudnám sorolni. És hát tudom, hogy sokan nem is blogoltok, meg kommenteltek, és mégis. Ha másért nem jöttök az én kis colorado cirkuszomért. )
1. Südve régi kedvencem, Péntekkel egyidős Sárájának drukkoltam rengeteget. Úgy néz ki, jó úton vannak, ha rögös is, pocsolyás is, de legalább mennek egyenesen előre.
2. Ők is a szívembe lopták magukat. Igazából annyira hálás vagyok, hogy az én blogom másról szól, és nyugodtan nyavalyoghatok plusz kilókról, meg atlaszból kivágott kontinensekről. És azzal, hogy olvasom, segítsüti és más vonalon támogatom azokat akik naponta hősiesen küzdenek a talponmaradásért, integráló suliba járunk, szóval igyekszünk, hogy nekik is minden esélyük meglegyen egy boldog életre. Csak jókat nekik, de tényleg.
3. aztán pedig szerintem csak "nagyblogokat" olvasok még, pl. gyereketetőt,
ördögszappant, Limara pékségét..., Szirkát, Lustanyut
4. De a díjat most rendkívül részlehajlón NEKI küldeném. Mert ő a kedvencem. Kicsi Peace, csak így tovább, kitartóan, ügyesen.
2012. máj. 4. 21:24 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!tényleg kaptam már, ajjaj, csak nem tudtam letölteni, és feladtam. hamut a fejemre, hamut rám.
2012. máj. 4. 14:27 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!díjat kaptam. :) Mindig irigyeltem kicsit as nagy és népszerű blogokat, akik sorra kitüntetettjei lesznek ilyen vagy olyan díjnak. És most tessék. Először is köszönöm, remélem nem bizonyulok érdemtelennek, bár a letöltős rész egyelőre nem sikerült, de nem azért van annyi gyerekem, hogy valamelyik ne tudna az ilyen kisebb nehézségek esetén kisegíteni.
Aztán nézzük, mi az az öt dolog, amit nem tudtok rólam, röviddel azután, hogy a tévében értekeztem a lehető leghülyébb akcióimról, majd megosztottam veletek a manóforma sapis képemet.
1. A három kilométer után a félmaratont forgatom a fejemben. A mai napon meg is kezdtem a szisztematikus felkészülést, már nem csak egy, hanem két kört nyomtam le kedvenc kultikus helyemen, a kakukkfű illatú reptéren. Jelzem, csak indián nyomkövetők találnák már meg a hétvégi dzsembori nyomait. Néhány visszatemetett kábelcsatorna, sóderrel feltöltött lyukak, amiket még nem nőtt be a honos aljnövényzet, a szánkópályánk aljában a markoló kissé felhasogatta a földet, már hittem, hogy nem lesz többé szakadék, de azt is visszaállították, értem én, hogy ne rodeózzanak ott rallysok (képzavar?), de azért egy kis hídfélét hagyhattak volna, telente gyakran elpaffanok, hátrakötött gyerekkel, vagy nélküle. Ja, és a szánkóderby beérkezői is gyakran paffannak, tavaszra mindig feltöltődik az árok műanyag és fa alkatrészekkel. Emberi maradványok szerencsére nem jellemzők. Legalábbis remélem.
2. A gyerekkori mackómmal alszok. Anyukám pár hónapja frissítette fel a szegény öreget, így nem jár ki a karja-lába. De nem pótolta ki a szakadék fület... igen, az ujjamat szoptam egykor, és közben gondolom a fület rágtam. Szegény öreg medve gyakran cserélt hallószervet. Azóta másképp gyötröm már szeretteimet.
3. Vissza akarok menni a Maradj talponba. Ok, ez annyira nem meglepő... de ezért akár meg is szőkülnék - átmenetileg. A műkörömről még nem döntöttem. (vagy friderikusz, vagy széf, vagy....)
4. Az, hogy hat gyerekem van, talán mégsem annyira meglepő annak fényében, hogy nekem négy testvérem van. Nincs blogjuk, hogy ide linkelgessem őket. Legalábbis nem tudok róla.
5. Olyan remek a fejem akkusztikája, hogy ha almát eszem, berezonál, és elviselhetetlen lármát csapok vele.
2012. máj. 3. 23:39 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!(vigyázat a képek alkalmasak a nyugalom megzavarására, de valahova el akartam tenni emlékbe. Tapasztalataim szerint itt jön a néma csend, de ez itt dokumentumfotó. És én szeretem. )
rendesen számmal:
a gyerek sapkájában, a tökéletesen sportos futószerelésre felrángatott hamucipőke cuccban, mert ápol, és letakar, de a lényeg, hogy ott van mögöttem három kilométer a 32 fokban, mert beneveztem, és bár jobban féltem, mint eddig bármitől, hogy mi van, ha a rajtam kívül benevezett még 500-1000 ember mind kilő, mint a puskagolyó, miután jelképesen eldördül a jelzőpisztoly, és otthagynak, és majd ballaghatok egymagam, mint egykor a suliban, mikor kidobósnál mindig utolsónak választottak (hogy elsőként kidobhassanak). De az ember nem adja fel, és ha már kimondta a gyerekei előtt, akkor is futni kell, ha az uccsó percben derül ki, hogy megvariálták kissé a pályát a hegymenettel.
Tanácstalanul a tömeg mellett.
Jelzem, a kék helyett tényleg sokkal jobban érvényesült volna valami piros, de a gyerekek mondták, hogy ilyen másnak nem volt, és jól követhették, hogy bár a kígyó farkában indultam, a középmezőnyben érkeztem vissza. És Csütörtök édes volt, mert az utolsó száz méterre elém futott, és ott a kordon és az őrjöngő, déli naptól kicsit kókadt tömeg biztatása közben együtt futottunk célba.
Amúgy meg a fiúk a mountain bike 1kilométeren indultak, és mindketten ötödikek lettek, és immár biztos, hogy bicajt kell, hogy váltsanak, mert a versenyt kommentáló külön kiemelte a legkisebb bicajjal a legnagyobb teljesítményt.
Hát ilyen volt nálunk egy sör, virsli és felvonulás mentes május elseje. SAmsung zöldfesztivál a neve.
Befutó:
megcsináltam :)
2012. ápr. 26. 20:18 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!
ha szeretnéd, csütörtökön 10-11ig szívesen látlak egy kávéra, és hogy beszélgessünk. Lennél a vendégem?
Helyszín: MOM park, Tchibo
Időpont: 2012.05.03.
Ha jönnél, jelezd kérlek kommentben. Én várlak.
2012. ápr. 25. 22:00 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!Mármint ez a nap. Igazából tegnap már kihúztam a gyufát a pasinál, mert ... hát elszálltam, és megszállott futkosóként elcsábultam a vihar utáni harsogóan zöld repülőtérre. Életem értelme meg hamarabb érkezett a konyhába, ahol épp csatatér volt, a gyerekek ettek ugyanis, és utána nem rámoltak el. Megtettem volna én, tíz perccel később, de addigra ő már felhúzta magát, hogy így élni sem lehet, nemhogy vacsorálni. És nekiállt. Jelzem hattól fél kilencig pakolt, nekem fél óra elég lett volna, amibe belefér egy kis hússütés is (minden mirelit izét felhasznosítok éppen, mert egy mélyhűtőt ki akarok szervezni a rendszerből, drága is az áram, na meg megyünk annyit vásárolni, nem kell itt tárolni, a kertben meg... szóval pitypangot nem fagyasztunk. Disznót sem vágunk, bár újabban háztáji baromfit fogyasztunk. A tájjelegű cucc meg nem jár kozmetikushoz, körmészhez, rám marad a dolog ezen része, nem örvendek, de belejöttem. A gyerekek meg rengeteget tanulnak biológiából.
Szóval bal lábbal kezdtünk ma, különösen Szombat, aki bal lábára ejtette a súlyzom, hiába mondtam, hogy az nem játék. Felköttem, ő meg elaludt. valami volt a levegőben, én is bírtam volna hunyni, de aztán inkább főztem, hogy ma ne érje szó a ház elejét, a kedvenc gyerekbarát kajám a rakott krumpli. Kár, hogy a krumpli része nem update, mert bírnám. Viszont Szombat segített tojást d.arabolni, és kiderült, hogy a tejfölt is szereti, igazi macskaként nyalogatja. Aztán kiment a kertbe, és rém izgatottan tért vissza, a gatyáját mutogatva. Azt hittem, hogy csodagyerek, és csak bepisilt. De kiderült, hogy egy tócsába csüccsent, öltözés (kb. harmadszor).
Alvás, majd óvoda, iskola. És Kedd felajánlotta, hogy futhatok. A tegnapiakból okulva vittem mindenkit. az ám, de mire körbeértem, kb. fél óra, senki nem volt sehol. Oh, hazamentek, gondoltam. És az ötből négyet meg is leltem, de a kis focibolondunk beállt a mezőn valami csapathoz. Na a nagyobb kerékpár bűvölőt visszazavartam. Mérges voltam, és aggódtam is, épp most olvastam az első tejesdobozon reklámozott eltűnt hatévesről, akit harminc év után még mindig hazavárnak. Éscsak teltek a percek, és immár megduplázódott a létszámhiány. Végső elkeseredés, kicsik a kocsiba. A sarkon szembejöttek a gengszterek, akik szerint mit rinyálok.. és igenis tudják, hogy csak párban, és egyáltalán, csak megvárták a meccs végét. Aztán Szombat kiborult a babakocsiból, amibe önkéntesként bemászott, Hétfő eltávozott színházba, ne aggódjak, majd jön, a város közepéből, és nem kell hogy szóljak az apjának, úgyhogy most rágom a körmöm.
Lassan véget ér hát ez a nap, és én hálát adhatok, hogy mind megvannak és az ágyukban szuszognak, az a kis takonykór, fogzás, rémálom, mind nem számítanak.
2012. ápr. 23. 22:14 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!még színesek a fények, még néznem kell az adást, még ismerősök a szereplők, de már annyi minden más is van.
Péntek rettenetes napokat él, azaz ő a szörnteteg, délre már cafatokban lógnak a hajókötél idegeim, mert nem elég, hogy neki kell sniccer, mert le akarja vágni, kalapács, mert be akarja verni, fűrész, mert ki is akarja vágni, és olló, ennek áldozatául esett pl. a yucca összes hegyes levélvége. Meg a Szerda asztalát védő térkép (ez a Péntek egy világuralomra törő gazember, hol Dél-Amerikát távolítja el az atlaszból, hol puzzlet csinál a nagytérképből, csak olyan apróra vágja, hogy azt ember újra össze nem rakja. Én meg megdicsértem, mert csendespihenőben nem lépett meg az emeletről, és szép halkan ügyködött. Mellékesen a konyhaasztal vadiúj viaszos vászon terítője sem szorongatja már az asztal lábát, mert valaki felsliccelte. És széthordta, összefirkálta, kiborította. És anyaaaaaa, megütött, belémrúgott, leköpött. Állítólag az óvodában nagyon szépen beilleszkedett. A kis mintagyerek. )
És Szombat a nagy kommunikátor, hibátlan mimikával és hanglejtéssel kommunikál, ma pl. arról, hogy fáj a cipője. És tényleg, tele volt apró murvával (miután nagy és imádott bátyja épp a murvában túrni, azt szétszórni tanította, apjuk borzasztó boldog, mikor mindketten az építkezésen randalíroznak. És én is borzasztó boldog vagyok. Mondjuk édesek, ahogy libasorban elvonulnak, és ahogy egymással megvitatják a világ dolgait, és az egyik kantoni dialketusban nyomja, a másik meg az összes ovis dal homályos részletével gazdagítja költőien képes beszédét, de jól megértik egymást, ha arról van szó, és nem osztozni kell valamin.
A többiek csak tavaszi fáradtsággal, takonnyal, iskolával és mindjárt iskolával küzdenek. A napok meg rohannak, mindjárt vakáció, és akkor talán nem érzem majd, hogy házvezetőnő és sofőr vagyok: majd érzek valami egészen mást.
2012. ápr. 21. 14:22 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!Eszter, köszi, hogy felhívtál, és kitaláltad, hogy ezerszer meghallgattál, és hogy dublőrként végig előttem jártál.
Kat, hogy drukkoltál, és elviseltél, és ruhát néztél, és a zászlót is. Ja, és köszi ezt a fenti képet is.
Orsi, hogy még tornáztál is vele, hogy eljöttél, és elviseltél, és egyáltalán. -nem is beszélve arról, hogy Te viseled gondom a neten :)
Marci, remek pattogatott kukoricát készítettél a show megtekintéséhez, Tomi, te meg összeporszívóztad két focimeccs között: olyan szépen, ahogy csak Te porszívózol.
Dani, hogy a személyes vidám történetekhez anyagot szolgáltatsz. Ja, nem kalapáccsal és fűrésszel mentem bele a tévébe, kérlek, ne próbáld meg Te sem.
Lujoka, hogy kibírtad nélkülem, Mama, hogy átsegítetted őket azokon a napokon.
Életem Értelme, köszi, hogy támogattál, a magad módján, ígérem legközelebb nem a felesemet emlegetem majd.
És Nektek is köszi, hogy bíztattatok, drukkoltatok, megnétetek.
Nem jött volna létre Nélkületek.
2012. ápr. 20. 19:49 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!csak ültem odalent, és vihogtam, vártam, hogy kiszabadítsanak. És nem fogtam még, hogy most egy időre végre a mit veszünk, ha ennyit, vagy annyit nyersz anya kezdetű álmoknak, mert a zsebem az üres maradt. Mégis vigyorogtam, le sem lehetett volna törölni az arcomról a mosolyt, mert annyira, de annyira büszke voltam magamra, hogy elmentem, és végigcsináltam.
Elárulom, persze tudtam volna a szegedi kortárs balettet. Mondjuk egy fél órával korábban, mert az adásba került kb. 30 perc játékot kb. 3 óra alatt vették fel, két részletben, és az első párbajjal még bemelegedni sem volt idő, jött egy öltözés, ebéd, ahol érdeklődve nézegettek azok, aki ellenfelek, és szorongva bíztattak azok, akik majd az én helyemre állnak fel, ha távozok, akár vertikálisan, akár horizontálisan.
Aztán az új nap, új menet, és én csak játszottam, és játszottam. A református pap búcsúáldása kicsit megrázott. A furcsanevű bor... na azt nem ismertem. És megtörtént, az ötödikig eljutottam. Itthon leszögeztük (nem volt egyöntetű a hozzáállás, pl. a fiúk szerint, fogd a pénzt, és nyomás haza anya...), hogy ha marad egy passzom, továbbmegyek. Nem a nyeremény nagysága kísértett. Úgy éreztem, menni kell, míg menni lehet. Nem is emlékszem, mikor mennyi volt a kvázi pénzem. Csak választottam, néztem a monitort, és az agyam megnyitotta valamennyi titkos csatornáját, olyan összefüggéseket kotort elő a mélyből, amikre magam sem tudom honnan volt adatbázisa. A Jules és Jim című film pl. a húgom kedvence. De nem gyerekkorunkból, már felnőttként választotta, és amikor elhangzott a kérdés, és megláttam a betűket nem csak a jó válasz világított odabent, hanem egy egész kép bukkant elő, ahogy a lámpáját mutatja, hogy ide teszi fel az életének a legtutibb részeit, egy kép a tengerről, ezt a gyerek hajtogatta, ez meg a kedvenc filmem - mondja. És én is mondtam.
És aztán a hatodik menetben valami elpattant. Elfáradtam? Nem készültem fel arra, hogy ennyi időn át állok majd a kör közepén, mint Patakí Attila, körülöttem idegenek, ellenfelek, kamerák... Akkor emlékszem, már vizet sem kértem, csak jártam a körben körbe-körbe, mint szegény elefánt, aki helyben táncol. Nem vagyok a kis terekhez szokva, az ajtókat sem csukom be soha. Akkor ha elmehettem volna mondjuk futni egyet :). De persze tudom, ez nem az a helyzet. Szóval akkor történt, hogy csak álltam ott, és jöttek a kérdések, és bennem már nem muzsikáltak a betűk, nem jöttek a képek, csak egyetlen felirat villogott ormótlan nagy piros betűkkel, hogy legyen végre vége. Volt még hova nyúlni, apám soha ne hagyd félbe intelme, a szülések csak magadon segíthetsz, és ebből nem szállhatsz ki tanítása mind ott voltak. De már nem gondolkodtam hangosan, így Gundi nem tudhatta, hogy a táncegyüttes nálam néptáncegyüttessé avanzsált, és nem és nem ugrott be, hogy a szó végén a hosszú t a balettből jöhet.
Szóval lepottyantam, és bár arról szólnak a mesék, hogy mindenkit a maga pokla vár odalent, én csak mosolyogtam. És bár nem dagad a zsebem, és nem mondhtaom, hogy holnap mindenki legyen az én vendégem, ebben a játékban én mégis rengeteget nyertem. Na és a Bakancslistámon is kipipálhattam egy tételt. Még nem tudom, hogy a 15 perc hírnevet, vagy a zuhanj szabadon két métert tétel lesz a neve. Ami biztos, nem adom fel. És erre büszke lehetek. Mutatok Nektek valamit.
Az első kép novemberi. Újévkor azt írtam ide, hogy valami másra vágyom. A másik kép egy héttel a vetélkedő után készült. Sok kg mínuszban, de nem is az, az élet, ami árad belőlem. Mondom én, hogy megérte. 
2012. ápr. 19. 21:15 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!
Idegen nekem a tévében az a csaj, de valaki szólhatott volna neki, mondjuk a stylist, hogy a mellényt vegye le... mert előnyösebb. És fura, olvasni a gondolataiban, látom a szemén, elolvasta, hopp, nyugtázza is. Ügyes csaj, a diétán, a sporton és a stíluson van még mit dolgozni. Különösen, mert Péntek fel sem ismerte: Szombat sem, de tőle nem is vártam mást.
(most nézem, szóval a zenéből az egészet imádom, de a MINDEN JÓL VAN, AHOGY VAN miatt tettem ide. Meg ha lemegy, felkínál más Kernt is, mint a Szépkezű lány pl. azt is szeretem. )
2012. ápr. 18. 20:49 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!„Csak egyetlen módja van a hibák elkerülésének, hogy ne cselekedj semmit, vagy legalább ne próbálj semmi újat cselekedni.
Ez azonban úgy lehet, maga a legnagyobb hiba, minden hibák között.”
Szent-Györgyi Albert
Valahogy úgy vagyok most, kicsit ég és föld, a valóság és a hihetetlen határán lebegve, mert ugye holnap lesz a napja, hogy felbukkanok, felmegyek azokon a lépcsőkön, épp ahogy elképzeltem. Nem sietek, bennem a félsz, hogy orra esek, hogy sületlenséget beszélek, hogy megvakarom az orrom, vagy épp egész máshol, és kinevetnek, kinevettek majd. Hogy kiderül, nagyképűség volt odaállni, és lepaffanok két perc alatt valami olyan banális kérdésen, hogy mi magyarország fővárosa.
Nem, nem azért mentem, hogy a tévében szerepeljek. Sőt, mert született lúzer vagyok, bevallom nem a pénzért. Játszani. Szembenézni önmagammal egy új, szokatlan, egy egészen tejbegríz és orrtörlésfüggetlen helyzetben. Kb. 16 órán át nem anya, házvezetőnő, sofőr, meg szakácsnő voltam, hanem az a régi lány, aki megnyeri a szakmai versenyt, hogy elutazhasson NDKba, hisz AZ A FIÚ is a csoprtoban van. Az a lány, aki országos beiskolázású, nagynevű gimibe megy, mert oda jár az a srác is, aki leteszi a nyelvvizsgát, mert ha T-nek sikerült, menni fog neki is. És hiszitek, vagy nem, ezért volt érdemes.
2012. ápr. 17. 13:16 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!immár egyéves szülinapjukat ünneplik. Az évforduló apropója a szakorvosi javaslat fogszabályozásra, amit a kötelező iskolai fogászati szűrés után hoztt haza a gyermek, és aminek birtokában először csevegtem a tb által finanszírozott (fontos nagyon, kb. minden ott elhangzott mondatban szerepel, nem tudom, ez feltétele-e a működésüknek, azaz mondjuk forog a poloskában a szalag, és ha a gép nem regisztrálja a szó megjelenését percenként kétszer, akkor nem ingyenes többé a fűtés meg a világítás, vagy más hasonló.., vagy nekem kellene ilyenkor Mekka a Teve utca irányában hasra vetnem magam, hisz nem lehetek elég hálás, mert ezt a kezelést ők teszik lehetővé számunkra, az általunk befizetett pénzből. Jelzem jól teszik, mert egyéb vonalon nem jeleskednek, vagy én látom rosszul, hogy a szürke eü mindennapi zsebből történő támogatása azért jellemzően rendesen megterheli egy átlagcsalád költségvetését? Mert mondjuk ha pl. komoly emésztési problémákkal küzdő csecsemő esetén, ha nincs akkut helyzet, a gasztroenteorológia jó ha két hónap múlvára ad időpontot, csippcsupp térdsérülésnél az operatív beavatkozás szükségességét eldöntő ct-re, mri-re is vagy két hetet kell várni, hát mindez nem arra mutat, hogy segíts magadon, vagy neked annyi? És akkor még messze nem emlegetem alzheimeres rokonunk magánszektorba átigazolt neurológusát, aki felhívta még a kórházból az önrendelkezésben nem annyira jeleskedő betegeit, hogy innen fogva a negyedévente aktuális nem ön- vagy közveszélyes-e a jelölt vizsgálatot jópénzért pl. Telkiben lehet kiélvezni, és itt az agyfényesítő gyógyszert fel sem írhatja támogatással, tehát annak beszerzése, ill. pl az amúgy hasznos és fontos értágító infúzió megszervezése és lebonyolítása innen fogva a hozzátartozók hatásköre.
Szóval a tb nélkül félmilliós procedúra pillanatnyilag tb által finanszírozottan ott tart, hogy elkészíttettük saját hatáskörben a panoráma rtg-t (6000.-, bejelentkezni nem lehet az sztkba, és 3nál több gyerekkel nem mertem a félnapos várakozást kockáztatni, még elkapnak valamit). létszámfeletti fog eltávolíttatva, gyerek meggyőzve, hogy nem stigma, hanem a táltos csodálatos képességeinek a jele, és bár szinte áldás, de a szép mosolyért nem drága feláldozni (5000-ért magánszektor húzta, a drukkoló csapat kint játszott a mázsányi kinderfigurával, és küldte hősünknek az energiát, fog átvéve, de óvatlan pillanatban fogtündérnek felajánlva...), szakértő által kiosztott csekk (7000.-) befizetve, és a kb. hathetes rendszerességgel kiosztott következő időpontban BEMUTATVA. Mert kérem, tb által izé... szóval a csekk bemutatása után majd hat héttel megkaphatjuk a készüléket. És anyuka mit morog, hogy berendelték, ez eljárás, és ők dolgoznak, és jó munkához idő kell. Mellékesen a csekkbemutatásra négyen fáradtunk el, egy gyereket felébresztve, aki hah, hangosan nyígott, egyet az iskolai úszásról elhozva, merthogy övé a problémás fogsor. Kettőt ismerősök vittek haza az oviból, mert a jelenésünk fél négykor volt, ehhez 3kor indultunk, benzin, parkolás (bkv jeggyel sem olcsóbb) és kis várakozással ötre végeztünk. Komolyan veszek már egy lottót.
2012. ápr. 14. 22:38 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!már Radnóti is elmélkedett róla:
Én én vagyok magamnak,
s neked én te vagyok,
s te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom.
2012. ápr. 14. 20:56 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!
úgy látszik, így járok ezzel is, mint a terhességi hányással, amit úri huncutságnak tartottam, ráérős hóbortnak, egészen addig, míg azon nem vettem észre magam, hogy komplett térkép van a fejemben a teljes városban fellelhető melllékhelységekről, mert sosem lehet tudni, vagy a hólyagom nem tűrte tovább a kiképzést, vagy a gyomrom sztrájkolt, és nem éppen csendesen. Keddel konkrétan kórházig vittem, némi acetonnal a laboreredményben. meleg nyár volt, és már a víz sem időzött elég hosszan odabent. Aztán persze fejlődtem ebben is, és Szombattal csak éjszaka adtam át magam a rosszullétnek, nappal nem futotta rá az időből, és ezzel igazolva látom a ráérős nők hóbortja feltevést, mert mindenre lehet időt találni.
Na pont így voltam azzal is, hogy büfiztünk, pukiztunk, szoptunk százat. Én? Soha. . Sőt nem is értekezem mindenféle testműködésekről, mert azok magától értetődőek, és egyáltalán. És elég hosszan sikerült elkerülnöm mindezt, aztán így a hatodiknál feltűnt, hogy mivel mint Róbert Gida, egyetlen lépést sem teszek Micimackó nélkül, és mivel az ő szókincse, bár rohamosan fejlődik (a családtagok, a kutya, a cica mellett immár mondja, hogy mama, baba, lámpa, lába, autó, és különben is, az anyát annyiféle hanglejtéssel mondja, hogy az Dömdödöm esetében konkrétan egy eposz lenne), de azért még nem tökéletes, így bár válaszol mindenre, még én viszem a prímet, és mondom, hogy na gyere tornázzunk (ő hozza a hordozót, a súlyzót, lelkesen lengeti a karját a delejízió előtt, és szinte felpattan a hátamra, imádja Norbi 50+ programját, bár lehet, hogy a Karthago valamelyik tagját imádja töretlenül, ill. ami biztos,, hogy a medencét, és a vizet, mert azt mindig szóváteszi, tényleg, azt is mondja, hogy víz... aztán meg mosogatunk, szintén kettesben, és többnyire mindent sikerül elkapni időben, és nem törik semmi. Utána átöltözünk. Részben mert mindketten csurom vizesek vagyunk, részben meg, mert ő is öltözik, hollywoodi színséznőktől láttam még csak ilyen lelkesedést a ruhaválogatásnál, és ilyen elkeseredett szelektálást is, hogy az embernek nincs egy rongya, szinte mondja, és válla fölött teleszórja a szobát a rózsaszín gardrób mind az ötven elemével. Aztán megpróbálja felvenni a bátyja pólóját, a saját nadrágját, cipőjét, és akkor segítek, és együtt húzzuk, ami azért csodálatosan gyönyörűséges, mert a négyéves bátyját ezeknél a tevékenységeknél a többes szám egyáltalán nem érdekli. Szóban és tettben is inkább passzívan hagyja, hogy valaki más öltöztesse.
Aztán kertbe megyünk, meg sétálni, vagy vásárolni, ebédelünk, közösen a flancos dobozokból, vagy abból, amit főztünk. És alszunk. Azaz Őhercegnői fennsége alszik, én meg mellette ülök, és őrzöm az álmát, szoros emberfogásban, mint most akár, mert valami furcsa kis szeizmográf azonnal jelzi a rendszerében, hogy a mi egyik fele szökni készül, ha megpróbálok elmenni mellőle. És nyitja a szemét, benne az őszinte rémülettel, hogy most jönnek az oroszlánok, a lidércek, vagy egyáltalán. A" mi" szoros egysége bonthatatlan. De én azt is tudom, hogy eljön a perc, mikor már nem pörgős szoknyára vágyik, és magára csukja majd a szoba ajtaját, hogy a számítógépen, vagy telefonon a barátnőivel susogjon majd többes szám első személyben. Úgyhogy egyszerűen lazítok, és élvezem. Azaz élvezzük, hogy ketten mi vagyunk.
2012. ápr. 11. 20:54 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!2012. ápr. 11. 20:45 - írta: mimikri08
Főoldalra ajánlom!jogos a kérdés, virágra, pláne szálasra ritkán költünk. Szeretem, ha a gyerekek pitypangot szednek, koszorút fonunk, kevésbé, ha a féltett nárciszaimmal ajándékoznak meg, nem is beszélve arról a különösen rémes estről, mikor valaki tövignyírja a végre bimbózásnak indult magnóliámat... állítólag valami kukacok voltak, nem tudom, mióta van metszőollójuk, ki adta nekik, nem támogatom. A kukacok buta és érzéketlen lények, nincsenek tekintettel arra, hogy valaki sok-sok évvel ezelőtt elültette azt a sötétbordó virágú tulipánfát. Kicserélte alatta a földet, mert ez a fa a tőzeget kedveli. Öntözgette, télre betakarta, lemetszette a kóbor hajtásokat, tápoldattal kényeztette, és kedvtelve nézegette, mikor úgy öt év után a levélrügyek között felbukkantak azok a hernyóforma szőrös virágkezdemények.
És a metszőolló véget vetett, Kukacokra nem lehet haragudni, de azokat a levágott ágakat mind elvinném ma oda, ahol József Attila nézi gyerekkorom, sőt szüleim gyerekkora óta, ahogy úszik a dinnyehéj. Ott ül, és néha melléül Flóra (ahol én fekszem, az az ágyad), és Hobo is felbukkan, és elmeséli, hogyan tanította meg, ha nem is egész népének, de több tucatnyi hangosan lázadónak, leülve a színpad szélére a Tiszta szívvel-t. És Horger Antal semmit nem tehetett. Thomas Mann is odaköszön, mert emlékszik szívesen látták itt, fehérek közt, az európait. József Attila meg csak tűnődik a fecsegő felszínről, a hallgatag mélyről, miközben szíve hangtalan vacog. És van is mitől tartania, mert nincs békéje, költözni fog: irány a folyó, árvizes napokon valóban elérheti akár szívét is a Duna. De őt nem zavarja, be van a hét toronyba zárva. És míg vendégeit maradásra kéri : még ne menj el, mesélj. És ők mind körbeülik a nagy, az örök tanárt, és míg hallgatják, szívükben azt remélik, azok is hallják ott, a nagy és fényes kupolás cirkuszban, a hetediket. S ha tudod, hogy nincs bocsánat, akkor is a hetedik Te magad légy!
2012. ápr. 7. 21:51 - írta: mimikri08 - Kategóriák: gyerek
Főoldalra ajánlom!, mert míg a karácsony története még a régi materialista időkben sem volt kérdéses, az, hogy megszületett, tagadhatatlan, legfeljebb a származását vitatták, de az meg a gyereket, aki én is voltam egyszerűen nem izgatta. Adott volt a csupa fény, csupa jó, ragyogás, gyertyafényes, halászlé és bejgli-illatú ünnep, lehetett várni, és vágyakozni, a beszélő baba pl. sosem érkezett meg, ill. dehogynem, van belőle hat is, de őket biztos nem a Jézuska hozta.
ér
Húsvétkor azonban mindent misztikus köd burkolt, és voltak nyuszifészkek, csokitojással, ami önmagában egy ellentmondás, bár nem kérdés, a nyuszi végterméke és a csokitojás színe és formája között lehetne akár hasonlóságot is felfedezni, de ebbe még belegondolni is rémes. És volt ablakpucolás, meg szőnyegrázás, és kirándulás, és sonka, meg piknik. Ja, és hétfőre locsolók, aprópénzzel teli tál, meg irigykedés, hogy bezzeg a fiúknak már megint az adu-ász jutott, és még a hajuk sem bűzlik.
Közben persze tudtam, hogy a húsvét sem erről szól, hogy szegény Jézus, ahogy azt közel négyéves bölcsességgel az esztergomi Keresztény Múzeumban egy kiállításon a csoport nagy derültségére megállapítottam, szóval szegény biza rengeteget szenvedett. És mégsem értem. Volt egyszer egy fiú, szerelem volt, de még mekkora, aki azt mondta, olyan vagyok, mint a Pieta. És én, aki addig mindig Vénusznak, abból is a willendorfinak hittem magam, elnémultam. És elbámultam. Kár, hogy nem kérdeztem, miért is gondolja, így most mélázhatok, hogy vajon azt látta-e bennem, hogy nem tudom elengedni a gyerekemet? Lassan, nehézkesen szülök, a köldökzsinór is sokáig ott lebeg köztünk, csak évek után enged. Nehezen mennek oviba, szeretnek itthon lenni, olyanok vagyunk, mint a Szaturnusz, meg a gyűrűje, valahogy együtt erősek, és stabilak. És nem adnám őket. Képtelen lennék elhinni, hogy ez a áldozat magasabb célokat szolgál, és ezért érdemes. Nem értem, hogy ha Jézus Isten fia, hogy engedhette a Teremtő, hogy szegény annyit szenvedjen.
És azt hiszem, ez a történet, legalábbis nekem, nem is erről szól. Hanem arról, hogy bár sokan nem hitték, és elárulták, és hátán vitte a keresztet, és szenvedett, és azt hitte, hogy elhagyta őt is az Isten, mégis feltámadott. Nem adta fel. És ez a feltámadás az, ami nap mint nap, évről évre erőt ad nekünk, ott él bennünk, segít cipelni ami csak ránk méretett. És ha elesünk is, ott a példa, hogy bár a vége másról szól majd, de addig menni kell, és felkelni, és verejtékkel, vagy könnyekkel, de tenni a dolgunkat. Éppúgy,a hogy a természet is ezt teszi, legyen aszály, hideg, vagy földrengés, szép lassan feltámad, és még az aszfalt repedéseiben is megkapaszkodik, és sárgán, diadalmasan virít a pitypang.